Magyar jellem, magyar sors – Juronics szemével
Délmagyarország
Egy ártatlan szerelem kibontakozásával kezdődött
és a megváltó eljövetelének a víziójával végződött a Homo Hungaricus.
Juronics Tamás legújabb műve a magyar sorsot, a magyar jellemet
boncolgatja. A megfejtésre váró motívumokkal teletűzdelt darabban a
szex, az erőszak és a humor is helyet kapott.
A Homo Hungaricusnak többféle értelmezése lehetséges. Ha valakinek
nincs kedve gondolkodni, egy szerelmi történetet lát a színpadon: az
elválással, ármánykodással és a boldogságról való lemondással járó
szerelem történetét. Egy kicsit továbbgondolva egy magyar falu egy évét
kísérhetjük végig az egyfelvonásos műben: a tavaszi párválasztástól az
aratóünnepségen és a szüreti mulatságon keresztül a karácsonyig. Még
magasabbról nézve az ország történelmi szeleteit láthatjuk. A szombat
este bemutatott darabban mindennek több jelentése van.
Juronics
Tamás legújabb alkotása a magyar sorsot, a magyar ember jellemét
mutatja be. A színpad jobb oldalán végig jelen vannak a statikus
szülők, akik a konyhában ülve várják, hogy elteljen felettük az idő. A
bálával körbekerített faluban egymás után mesélik a táncosok a
történetet.
A koreográfia nem bonyolult, a karakterek jól
megkülönböztethetők, a mesének van eleje, közepe, vége. A
néptáncelemekkel teletűzdelt balett nekem tetszett, ahogyan az élő zene
és az ének is jó választás volt.
A
vörös kisgömböc az első jelzés a nézőnek: itt bizony gondolkodni kell.
A bálák közé benyomuló, erőszakos hatalom elnyeli, majd kiköpi a magára
maradt, segítséget váró szegénylegényt – Czár Gergely plasztikusan
mutatta a hatalomra és nőre vágyó, majd a mindkettőt kihasználó figurát.
A
mindenkori politikai rendszer segítségével bármilyen erőszakra képes
legények a darab végére kiüresedett, depressziós alkoholisták lesznek.
Finta Gábornak jól áll a hetyke bajusz, Haller Jánosnak a kalap.
Ellenszenves a karakterük, olykor mégis mosolyt csalnak a nézők arcára.
A cigánylány (Szarvas Krisztina) viszont lehetne egy kicsit tüzesebb.
A
szex természetesen nem maradt el: a romantikus összebújás után minden
nőt megerőszakolnak, majd a lakodalomban a cigánylányt is magáévá teszi
a főhős. Kétséges, hogy ki az apja a végén megszülető, megváltást ígérő
kisdednek: vagy a szerelem, vagy az erőszak nemzette az utódot – nem
mindegy, mi lesz a jövő.
Az irónia végig jelen van a darabban. A
játékmikulás Jingle bells dallama zárja az előadást. Ezzel a fricskával
ad a rendező feloldást a nézőknek, akik hálásan és hangosan nevetnek.
2009. december 9.
