A balett művészeti vezetője optimista

Délmagyarország - 1996. február 9.

A Szegedi Kortárs Balett idei első bemutatója előtt az együttes művészeti vezetőjét, Juronics Tamást arra kértük, beszéljen arról is: van-e, vagy várható-e - a színházi vezetőváltással - valamilyen változás a balettegyüttes életében?

- Sok minden változni fog - úgy gondolom. A művészeti vezetők, Szikora János és Pál Tamás neve és személye számomra garancia. Arra, hogy színházi szemléletmód uralkodik el a Szegedi Nemzeti Színházban, a dolgok a helyükre kerülnek, a teljesítményt, a művészi értéket adekvát mércékkel mérik. Még nem tudni pontosan, hogy a máris érzékelhető művészi koncepcióváltás érinti a balettet vagy sem. Az eddigi beszélgetésekből számomra az derült ki, hogy meg vannak elégedve a munkánkkal, tetszik, amit csinálunk, és szeretnék, ha tovább folytatnánk. Az elképzeléseink között szerepel, hogy valamiféle közös produkció szülessen - mi nyitottak vagyunk erre. Természetesen ennek erősen arra a művészi alapra kell épülnie, amit a balett képvisel. És a jelenlegi csapatra. Mi három éve teljes művészeti önállósággal dolgozunk; ehhez a fenntartó is hozzásegített, amennyiben sikerült létrehozni a balettkart, s nekünk sikerült kivonni magunkat olyan színházi kötelezettségek alól, amelyeket a balettkar is el tud látni. Mi nem arra gondolunk tehát - és úgy hiszem, az említett vezetők sem -, hogy a balett beszállna valami prózai előadásba vagy operába. De benne lennénk olyan "összművészeti" produkcióban, amelyben a tánc elsődleges, amely a tánc dramaturgiája szerint szerveződik. Kifejezetten örülnénk, természetesen, ha a táncszníházi értékekre is büszke, azt nyíltan vállaló, egységes művészeti szemléletű színházban dolgozhatnánk és nem kellene azon igyekeznünk, mint eddig, hogy minél jobban elkülönüljünk a saját színházunktól. Egyszóval: optimista vagyok.

- Néhány utóbbi produkció, de különösen a Tavaszi áldozat közönségsikere után már ráfogni sem igen lehet a balettre, hogy csak szűk réteget vonz; a mostani bemutató is széles közönségre számíthat?

- Mindenképpen. Az ötperces történetek: körülbelül 18 rövid - nem feltétlenül 5 percben eltáncolható - sztori, helyzet, esemény, szerelem bemutatása, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Vannak bizonyos átfedések közöttük, némely szituáció, karakter, mindegyikben fölbukkan; a sorsok filmszerű pergetésével kerekedik ki egésszé a történet.

- A másik koreográfiát vendégművész készítette. Kicsoda Piet Rogie?

- Belga származású koreográfus, a 70-es évek óta Hollandiában dolgozik. Azokban a nemzetközi kortárs táncművészeti körökben forog, amelyekben mi is - így jött létre a meghívás, illetve a kapcsolatunk a Springdance fesztivállal. Tavasszal Utrechtben szerepel a nálunk most bemutatandó koreográfiája, a Signo, engem pedig felkért a fesztivál egy kamaratánc koreografálására. Márciusban itthon, a Vudapesti Tavaszi Fesztiválon mindkettőnk darabját, a mai premioer programját mutathatjuk be.

2006. november 22.