Öteprcesek a tánc nyelvén

Magyar Nemzet - 1996. április 9.

A Szegedi Kortárs Balett két új táncszínházi alkotással lepte meg a fővárosi közönséget. Az elsőt Signo címen egy számunkra ismeretlen külföldi szerző, Piet Rogie készítette. Öt nőről szól a meghatározhatatlan cselekényszálon futó történés: viselkedésformák végtelenül hosszadalmas ésérdektelen bemutatása. A társulatvezetés valószínűleg csak amolyan műsorbővítő előjátéknak szánta a második részt képező valódi attrakciójához, Juronics Tamás Homo ludens című "ötperceseihez". Ez a kétségtelenül kortárs balettnek nevezhet, fergeteges, ragyogó darab Juronics eddigi legjobb munkája. A néhány éve folyó stlus- és mondanivalókeresés után megtalálta az egyéniségéből legtermészetesebben fakadó formát. mai életünk jellegzetes szituációit és az "utca emberének" groteszk magatartásformáit, kapcsolatait sikerült pompásan megragadnia. Csupa kis játékos paródiát töltött meg ötleteivel. Olyan táncos kifejezési módot talált mondandójához, amely a köznapi kifejezőmozgás, a dzsessztánc, az akrobatikus elemek és a modern tánc harmonikus elegyének hatott. Még a Broadway-világ mozzanati is fellelhetők benne, pontosan eltalálva az erre kínálkozó helyzeteket. Csak álmélkodhatunk a nálunk sohasem volt műfaj találékonyságán. Ezzel a művel érdemes lenne turnézni idehaza és szerte a nyagvilágban. Ennyi elismerés után egyetlen kritikai megjegyzést mégis érdemes felvetni; célszerű lenne az "ötperces" jelenetek majd' mindegyikéből éppen csak egy fikarcnyit lefaragni. Ezzel az egész mű tömörebb, izgalmasabb és hatásosabb lenne. Az együttes kitűnő formában van, élvezi a lábára való táncot, a játékosságot, és nyilván ennek köszönhető az előadás összahangja, sziporkázó hangulata. (...)

2006. november 22.