Juronics és a klasszikusok

Délmagyarország - 2001. április 19.

Abban a természeti létben, amelyben úgyszólván az ösztönök vezérlik az embereket, örömök és félelmek váltakoznak. A sors forgandó - mondja Juronics Tamás új táncművéről. (...)

- Ez most már így lesz? Elérkezett a klasszikusokhoz? Bartók után Orff?

- Úgy látszik. Egyébként ugyanaz a helyzet Carl Orff művével, mint A csodálatos mandarinnal volt. Évek óta foglalkoztat, bennem van - hol erősebben, hol csak úgy a háttérben -, hogy meg kell csinálnom. Sokáig készül az ember, amíg végre eldől: most! Nincs számottevő koreográfus, aki ne komponált volna táncot ezekre a klasszikus művekre, úgyhogy a kihívás létezik, folyamatos, csak az a kérdés: mikor? Örülök neki, hogy a Carmina Buranának, amelynek úgy látszik, most jött el az ideje az életemben, a szerencsés véletlenek összejátszása itthon, a szegedi színházban lehet a bemutató elaődása.

- Mi a szerencsés véletlen?

- Az ismert feltételek szerint ebben az évadban még három előadásunk lehet Szegeden, jó, hogy éppen új darabot tudunk mutatni a hozzánk hűséges közönségnek.

- A tervek szerint folytatás következik, hiszen ismét Bartók-mű, A fából faragott királyfi szerepel az idei szabadtéri programban.

- Remélem, így lesz. Egy estén megy majd a Valló Péter-rendezte Kékszakállúval - ha Fortuna is így akarja.

- És a Bartók-örökösök? Az idei tavaszi Mandarin-fesztivál egyes darabjaival Horváth Csaba, illetve Bozsik Yvette munkájával nagyon szigorúan bántak.

- Csodálkoztam is, meg örültem is, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett Mandarinok Fesztiválja után, amelyen mi is szerepeltünk, nekem egy kifejezetten dícsérő, szép levelet írt a Bartók-örökösök magyarországi képviselője. Bartók szellemiségéhez közelállónak nevezi benne a mi Mandarinunkat, megköszönve benne az interpretáció gondolati hűségét. Meglepődtem, hiszen a Mandarin-koreográfiám egy furcsa, felszín alatti vonalon követi a Bartók-mű dramaturgiáját. Örültem, mert éppen mostanában nagyon fontossá vált számunkra ez a vélemény, hiszen filmet szeretnénk készíteni A csodálatos mandarinból - ha megkapjuk a jogot. A Szegeden ismert Móczán Péter segít nekünk ebben, akit régóta, az East együttes korából jól ismerek. A produkció a színpadi előadásunk felvétele lenne, persze filmes eszközök bevetésével készülne, jórészt pályázati pénzekből.

- Bartók után és Bartók előtt: Orff. A Carmina Burana táncszínházi változata mennyire hűséges a klasszikus zeneműhöz?

- Teljes mértékben. Nem látom értelmét a klasszikusok átszabásának, ezek a zenék elég érdekes úgy, ahogyan vannak. Egyébként is nehéz lenne elszakadni Orff zenéjétől, annyira erős, sodró dinamikájú. Állandó alkotótársunk, Molnár Zsuzsa színpada egy kiégett, csupasz, időtlen, semleges tájat mutat - mintha atomtámadás után... Félig barbár közösség, majdhogynem csupasz ösztönöktől vezérelt embercsoport rituális élete zajlik itt, létüket meghatározza a természetfelettitől való félelem. Ahogy úsznak a szerelmi mámor felé, fokozatosan előtérbe kerül egyfajta Halál-figura, ha tetszik, a Sors, amelynek kiszámíthatatlansága az élet másik oldalát mutatja. A darab vége felé elég erős drámaiság, valóságos sátáni hangulat uralkodik el. A közösségből megkülönböztetődik egy fiatal lány, elárvult, beteg, mégis eléri a szerelem, amely már-már úgy tűnik, erőt, kedvet, életet ad neki, ám a sors forgandó, a lány mégis meghal. Markovics Ágnes és Kolozsi Viktória felváltva táncolják el ezt a szerepet, partnerük Mészáros Máté.

- Három, egymást követő napon lezajlik a három szegedi előadás - utána merre?

- Bécsbe. A magyar hetek rendezvénysorozatában lépünk fel három koreográfiával, aztán Törökországban a Postscriptumot mutatjuk be. Június elején a Thália Színházban lesznek Carmina Burana-előadásaink és aztán a szabadtérire megint hazajövünk.

2006. november 14.