A zene, a mozdulat, a kép költészete

Délmagyarország - 2001. április 21.

A csütörtöki bemutató valóságos tüntetéssé változott: a közönség hosszú ideig állva tapsolt, nem akarta leengedni a táncosokat a színapdról. Juronics Tamás színpadi művében az egykori civilizáció romjain tengődő embereknek mintha újra kellene járni az evolúció útjait. Kényszerű természetközeliségében, emberszerű, de barbár rituálék szerint ösztöneik diktátumában és - mindenekelőtt, - fölött - valami megfoghatatlan és állandó rémület rabságában vegetálnak. Minden, ami történik velük, a félelmeik ellenében történik.

(...) Rendkívül frappáns szcenikai ötletek erősítik a zene, az ének, a tánc, a kép eme dübörgő harmóniájának megkapó, fogva tartó hatását. Fölvonulnak Juronics kedvenc anyagai és kellékei.

(...) Akadálytalanul simul Orff zenei világába a táncmű dramatikus betétszála, a rövid életű, rövid boldogságú lány szimbolikus története. Az ősbemutatón Markovics Ágnes táncolta, partnere Mészáros Máté volt. A két fiatal, nagyon muzikális, eredeti táncos tehetség élményszerű teljesítményt nyújtott. Miként az egész csapat. Az Orff-Juronics darab: modern összeművészeti produkció, az ősi és örök emberi magával ragadó, merészen eredeti kifejezése. Színházi ünnep.

2006. november 14.