Rítus és ritmus

Ellenfény 2002/1

Kétségkívül nagy erõket mozgató és látványos mű Juronics Tamásnak és társulatának új opusa, az Orff zenéjére készült Carmina Burana, melyet az áprilisi szegedi bemutató után Budapesten, a Tháliában is hatalmas ovációval fogadott a közönség. A darab kritikai fogadtatása már nem ennyire egyértelmű, méltató és elmarasztaló cikkek egyaránt olvashatók a sajtóban és az interneten.
A táncmű a 20. sz. egyik legnagyobb karriert befutott zenéjének az illusztrálására vállalkozik. Juronics Tamás egy viszonylag "szöveghű" interpretáció mellett dönt.

(...) Ennél a félúton megtorpanó újításnál sokkal figyelemreméltóbb az, hogy Juronics Tamás munkáiban - például a Szilánkokban - bõven akadnak a kortárs balett táncnyelvének valódi szétfeszítésére irányuló kísérletek. Ilyen például a néptánc és a show-business egyes jellegzetességeinek a felhasználása - gondolok itt elsõsorban a tér, a ritmus és a súly használatára, valamint a látványos színpadképre.

2006. november 14.