Egy nem illedelmes álomi játék

Délmagyarország - 2005. január 8.

Első, kecskeméti prózarendezésének hatása lehet, hogy Juronics Tamás legújabb táncművében, a Szentivánéji álomban a zenei, de még a táncnyelvi kifejezésmódnál is hangsúlyosabbbak a színpadi szituációk, a karakteres szereplők és a gondolatok. A darab szegedi bemutatóját január 13-án tartják a nagyszínházban.

Mintha új alkotói korszakot nyitna Juronics Tamás rendező-koreográfus és táncos pályáján, egyszersmind a Szegedi Kortárs Balett előadói életében az új balett, a Szenivánéji álom. Már az alkotás folyamata különbözött minden eddigitől.

- Először elkészült a koreográfia, az egész színpadi mű és csak ezután válogattam-szerkesztettem-montíroztam hozzá a zenét - meséli Juronics. - Azt akartam, hogy a zene ne "zavarja" a szituáció, a gondolat tartalmát, ne befolyásolja a dinamikát se. Minden jelenet és mozdulatsor addig tartson, ameddig a saját mondanivalója megkívánja, ameddig a belső ereje él. Ezt a "módszert" most alkalmaztam először, eddig szinte kivétel nélkül minden munkámban a zene volt a kiindulópont, az inspirációs tényező. Az alap, amire a színpadi táncmű egésze épült. Ezúttal azonban, mint a filmeknél szokás, a "zenei aláfestés" került a folyamat végére, amolyan háttératmoszférát - nem mellesleg persze erős hátteret - biztosít. Amúgy igen bonyolult montázsról van szó, az egymásra úsztatott zenék egyidejűleg három CD-ről mennek.

A Shakespeare-darabhoz alapvetően hűséges táncszínapdi mű egyébként is eszébe juttatja a nézőjének a másik műfajt, a filmet.

(...) Senki ne számítson arra, hogy az éjszakai tudat működését, a valóságosnál sokkal képszerűbb álomképeket fölvonultató darab afféle korhatár nélküli illedelmes játék lesz. Hiszen a shakespeare-i álomi játék sem az - legfeljebb voltak hazudós korok, amikor ilyennek óhajtottuk látni.

2006. november 14.