Erotikus Szentivánéj

www.kontextus.hu

Paradox dolognak tűnhet, amire a Szegedi Kortárs Balett társulata vállalkozott a Nemzeti Táncszínházzal közös produkciójában: történetet, pontosabban a Szentivánéji álom történetét elmesélni a tánc nyelvén. Az előadás azonban azt bizonyítja, hogy ez mégsem lehetetlen. Ennek a jól sikerült zenei montázsra komponált táncmesének talán éppen az a titka, hogy egyrészt a dramaturg, Almási-Tóth András valóban a shakespeare-i szöveghez nyúlt, másrészt pedig, hogy merészen, és világos vonalak mentén metszette ki a történetből azokat a cselekményszálakat, amelyeket aztán a test nyelvén szólaltatott meg Juronics András rendező-koreográfus.
(...)
Az előadás egyetlen, jól körülhatárolható gondolat köré szerveződik - az álom egyensúlyteremtő funkciója köré: hogyan csempészhet az álom költészetet, harmóniát rendkívül prózai, technokratizálódott életünkbe, ahol a szerelem is csak szélsőséges formáiban létezik már. Az álom a burjánzó természetbe való visszatérés egyik formája, a városi ember szinte egyetlen lehetősége arra, hogy találkozzon saját ösztönlényével. Az előadás legszebb jelenete az álomba merülés pillanata: az eddig főleg szürke és fekete díszletbe az ajtón, ablakon és minden résen-repedésen átburjánzó, zöld növényzet tódul be (díszlet: Székely László). Az eddigi uralkodóan techno és house zene is paradicsomi hangokra vált, az őserdő zajait, madárénekét, az erdő lélegzetét idézi.

2006. november 14.