Az eltáncolt álom

Szegedi Szépírás - 2005. február 1.

Juronics remekelése a színházban.

(...) Mielőtt a táncosok impulzív játékkedvét dícsérném, hadd hozzam szóba a díszlet szerepét a színpadon. Úgy tűnt, hogy ezúttal nagyobb szerepet szánt a díszlettervező Székely Lászlónak a jeles koreográfus. Jól tette, mert Székely nagyon érti a dolgát! Csakhogy van itt egy kis abszurditás is, ugyanis Juronics eddig nem lelkesedett a díszletben rejlő miliőért, most azonban alkalmasnak találta a groteszk történet megjelenítéséhez. Jól tette, mert olyan erdőjelenetet varázsolt a színapdra, amely adekvát volt a zenével, a tánccal és az általuk kialakított hangulattal. Önálló zenei kompozícióként is megállta volna a helyét a zene és az erdő bensőséges egysége, amelyben a tánc valamiféle sajátos leicht-motívum újra és újra a játékra terelte a figyelmet.

A szereplők figurális komponáltságában Juronics sajátos humora és rendezői ravaszsága is tetten érhető.

(...) A táncegyüttes erőssége a magas művészi szinten művelt tánc, a velejáró könnyedség és az akrobatikus táncprodukció, amely egyfelől a balett sajátossága, másrészt felkészültség dolga.

(...) Juronics minden adaptációja a mozgás jegyében fogant, de nem nélkülözi a képzőművészetet sem. A rendező-koreográfus ugyanis kétfelől nézi saját színpadi munkáját: van egy belső térszemlélete és van egy rálátása a színapdra.

Fekete Zoltán Theseusa az egyik fontos táncszerep. A táncos nagyvonalúsága példásan érvényesül minden jelenetben, aminthogy hasonló kitűnő táncosi munka jellemezte párját, a nagyszerű Palmann Kitti előadását is.

(...) Lysander szerepében Haller János, Demetrius figurájában Kalmár Attila tette emlékezetessé a fiatalság szenvedélyességét, és nem utolsósorban a férfiasságát.

Ugyanakkor Hermina (Kopeczky Katalin) és Heléna (Barta Dóra) olyan színészi átéléssel és teljesítménnyel játssza szerepét, amiről csak az elismerés hangján szólhatunk.

(...) Markovics Ágnes alakítása és Hajdú Mária Titániája a humor és a szépség jegyében fogant.

2006. november 14.