Interjú Pataki Andrással
A társulat untermanja
Pataki András a balett-teremből került a menedzseri székbe
Másodszor
is ugyanazt a kitüntetést kapta meg Pataki András, a Szegedi Kortárs
Balett igazgatója március 15-re, de május végén a második
aranykeresztet kicserélték a magasabb elismerést jelentő
lovagkeresztre. A furcsa alkalom ürügyén kiderült: egy kortárs
táncszínház menedzselése legalább akkora feladat, mint a művészeti
vezetése.
Pataki András - Jobb híján függetlenek
Délmagyarország – Karnok Csaba
Még
1993-ban, az alapító, Imre Zoltán távozásakor osztotta meg úgy a
feladatokat Juronics Tamás és Pataki András, hogy Juronicsé lett a
művészeti irányítás, Pataki pedig a menedzselés kevésbé látványos
munkáját vállalta. Ahogy a társulat elismertsége nőtt, munkája
szaporodott, úgy lett egyre összetettebb feladat az adminisztráció, az
előadások szervezése, de legfőként a működéshez szükséges pénz
előteremtése. Pataki 34 évesen egy térdsérülés hatására eldöntötte,
hogy abbahagyja a táncot, és a továbbiakban nem a balett-teremből,
hanem az irodából irányítja a társulatot.
Háttérember lett, de
így is több rangos kitüntetéssel ismerték el a munkáját. Öt éve kapta
meg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. 2010-ben a Magyar
Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjére terjesztette föl a szakma –
március 15-én azonban némi meglepetésére nem ezt, hanem ismét a
korábban már megkapott kitüntetést adta át neki Hiller István oktatási
és kulturális miniszter. Pataki András nem csinált ebből ügyet – a
köztársasági elnök azonban megváltoztatta a döntést, így végül az előző
kormány egyik utolsó munkanapján az Oktatási és Kulturális
Minisztériumban csendesen átvehette a lovagkeresztet, egyidejűleg
visszaszolgáltatta a március 15-én megkapott második aranykeresztet.
A
Szegedi Kortárs Balett látszólag kis társulat, hiszen mind össze 15
táncosa van. Ez a csapat azonban 9 darabot tart repertoáron, és tavaly
130 előadást tartottak – ebből mindössze 55-öt Szegeden, a többit a
fővárosban és szerte a világban. Ez iszonyatos logisztikát és
szervezést igényel – ezt vállalja magára az egykori szólótáncos, hogy a
mai táncosok zavartalanul koncentrálhassanak a művészi feladataikra.
2008
vége óta nemcsak a gazdasági válság következményei, a szponzorok jó
részének eltűnése, az előadásoknak otthont adó játszóhelyek
szegényedése sújtja a társulatot, hanem az akkor elfogadott új
előadó-művészeti törvény is. Ez a törvény többek közt a színházi
szervezetek finanszírozását szabályozza, kategóriákba sorolja az egyes
társulatokat. A kortárs tánc azonban Magyarországon főleg az utóbbi
húsz év kulturális terméke, és a sokféle szervezeti formában működő
társulatok nagyon nehezen szoríthatók az egységesítő szabályozás
keretei közé.
A Szegedi Kortárs Balett az önkormányzatok által
fenntartott társulatok közé szeretett volna kerülni – ahhoz azonban a
társulatot fenntartó egyesületnek közbeszerzési eljárás keretében
közszolgáltatási szerződést kellene kötnie a szegedi önkormányzattal.
Mivel azonban a kötelező regisztráció idején még nincs készen az
országos költségvetés, nem tudják megmondani, mennyi állami támogatást
kaphatnak az önkormányzati mellé, így nem köthetik meg a
közszolgáltatási szerződést. Jobb híján a független színházak közé
regisztráltak, ott azonban pályázni kell a támogatásért, és rengeteg a
jelentkező: ebben a kategóriában mintegy 150, teljesen eltérő
színvonalú társulatot tartanak nyilván.
Pataki Andráséknak ez a szakmailag méltatlan helyzet egyáltalán nem
jó. Évente egy alkalommal át lehetne ugyan jelentkezni az önkormányzati
társulatok közé –de a kialakult pénzügyi bizonytalanság miatt az
önkormányzat a jelenlegi szabályok szerint ezután sem tudja lefolytatni
a közbeszerzési eljárást.
A Kortárs Balett megpróbált előremenekülni, és növelni az előadások
számát, ez viszont a teljesítőképességük végső határáig kizsigereli a
művészeket. Ha a társulat nem kerül záros határidőn belül olyan
törvényi közegbe, amely garantálja a kiegyensúlyozott szakmai munkát,
akkor hiába nagy az érdeklődés az előadások iránt, hiába készülnek
Sanghajba, Kairóba, belátható időn belül fölélik tartalékaikat. Nemcsak
a kitüntetés ügyét, hanem a törvényt is helyre kellene és lehetne
hozni, teszi hozzá Pataki, aki szerint az ügy csak annyiban politikai
kérdés, amennyiben minden pénzosztás politikai ügy minálunk.
Tanács István
Népszabadság, 2010.06.16.
2010. június 30.
