Sztravinszkij-est: Orfeusz
- Díszlet-jelmez: Molnár Zsuzsa
- Koreográfus: Myriam Naisy, a francia Compagnie L'Hélice társulat vezetője, amelynek a blagnac-i Odyssud ad otthont Az Orfeusz-téma kiválasztásában döntő szerepet játszott, hogy Sztravinszkijnak ez a műve rendkívül ellentétes: egyszerre rejti a finomságot és az erőt.
Zenei műremek, amely a koreográfus számára értelmezési teret hagy. Az Orfeusz-mítosz a feltétlen szerelem metaforája. Euridikét az alvilágba ragadják, ezt azonban úgy is képzelhetjük, hogy saját belső sötétsége az, amelybe alámerül. Orfeusz hatalmas életereje azonban képes ôt kimozdítani depressziója mélységéből. Ám Orfeusz kételkedni kezd: hátrapillant, hogy meggyőződjön arról, talán valóban Euridiké az, aki követi, vagy arról, hogy az az Euridiké követi-e, akit ő szeret. A párjába és önmagába vetett bizalom elvesztése, a hirtelen rátörő félelem és eddig feltétlen hitének megrendülése miatt el kell veszíteni szerelmét. A szokásos feldolgozásoktól eltérően nálam nem Orfeusz megdicsőülésével végződik a darab; én elvesztett szerelme általi teljes kifosztottságában kívánom hagyni őt, aki esélyét ezzel örökre eltékozolta. Orfeusz és Euridiké története rólunk szól, hiszen sajnos csak ritkán vagyunk képesek abszolút bizalmon nyugvó szerelemre.
2004. január 21.
