Koncert tangóharmonikára és zenekarra
koreográfus: Roberto Galvan
asszisztens: Sárközi Attila
díszlet- és jelmeztervező: Molnár Zsuzsa
Buenos Aires a XIX. század végén fejlődésnek induló fiatal város, tele magányos férfi bevándorlókkal akik főleg olaszok és spanyolok voltak de akadt közöttük német és angol is. A társadalmi közeg természetesen kedvezett a prostitúció fellendülésének. Ezek a fiatalemberek nem pusztán szexuális érintkezésre vágytak, hanem gyengédségre, erotikára is de rendkívül nehéz volt számukra a kapcsolatteremtés mert a hét minden egyes napján dolgozniuk kellett, hogy családjukat is maguk után hozhassák. A bordélyházakban fuvolásokból, gitárosokból és hegedűsökből álló zenekarok muzsikáltak, hogy a műintézmény vendégei táncolhassanak az ott dolgozó lányokkal. Néhány zenész szintén a bevándorlók közül került ki. Az általuk játszott zene a szicíliai dalok, a paso doble és a habanera keveréke volt, s ebből született a tangó. Ez kezdetben vidám és gúnyos volt, de amikor a németek beszálltak a harmonikával, a hangulata melankólikus lett, s a tangó olyanná vált amilyennek most ismerjük: tragikus, erőteljes, arrogáns. Sokáig csak a prostituáltak táncolták, ezért a férfiaknak külön meg kellett tanulniuk a lépéseket. Megpróbáltam olyan koreográfiát készíteni amely visszaadja a tangó lényegét, a férfiak energikus és agresszív, a nők érzékeny és melankólikus világát., a párok temperamentumát és küzdelmét. Mindez csak töredéke a tangónak mely nem csupán tánc ill. zenei stílus, hanem a Buenos Airesiek életformája és filozófiája is egyben.
2003. december 4.
