A tudattalan - Zöld szalon / Semmi és soha
A Zöld Szalon
Zene: Kunert Péter, Nina Simon
Jelmez: Földi Andrea
Díszlet: Duda Éva
Konzultáns: Máriás Petra
Koreográfus: Duda Éva
A Zöld Szalon egy fülledt, ringó csípőkkel teli vidékre vezet el bennünket, ahol a tükörből féltve őrzött vágyaink sunyítanak vissza ránk. A rövid történetekből felfűződő előadásban a gyanakvó, tébláboló találkozások sorát a századelő levegőjét idéző slágerek szegélyezik.
A porondon félelemmel habart vágyak, elfojtott érzelmek, buján kísértő álomképek sorjáznak. A bársonyos kóbortestek egymás titkos szövetét simítják, kémlelik, válaszul kíváncsi, éhes tekintetek erednek nyomukba. Az elidegenedett szertartás alatt zaklatottan lüktető ölekbe fúrják lényüket. Szövetség, bódult némaság, az egymást kémlelő, kukkoló bábokat kényszerű láncreakció köti izzadt gúzsba.
Semmi és soha
Látvány: Molnár Zsuzsa
Világítás: Stadler Ferenc
Koreográfus: Juronics Tamás
A tudattalan a
"jéghegy" nem látható része, amely a "víz" alatt bújik meg,
és ott dolgozik. Az örömelv vezérli, nem ismer időt, nem ismer teret. Én sem
ismerem. Sokszor mégis tudom. Ő jobban tud engem. Irányít. Ha nem akarom, akkor
is. Egyszerre jó és rossz. Kiismerhetetlen. Freud megpróbálta. Jung is, Adler
és mások. Mindenki keresi. Én is keresem. Mit keresek? Hol keresem? A testben?
A szívben? Az agyban? Az anyagban, a lélekben vagy a szellemben? Kivel is van
dolgom nekem tulajdonképpen?
Két koreográfus, Duda Éva és Juronics Tamás kutatja
azt a valamit, ami a mélyből mozgatja az embert, lökdösi valamilyen irányba,
amelyen talán lehet változtatni, ha rátalálunk - nem a tudattalanra, a kódra,
ami hozzá vezet. Mint egyfajta kulcs. A megoldásé.
2008. február 29.
