Bosszúállók - Élektra, Médeia agóniája, Trakhiszi nők
Szegedi
Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója
Görög
drámák hősnőinek történetei inspirálták a két alkotót a Szegedi Kortárs Balett
legújabb estjének témaválasztásában. Szophoklész és Euripidész műveinek
szereplői kerülnek a táncszínpadra Pedro Goucha Gomes portugál koreográfus, a
Nederlands Dans Theater egykori táncosának és Juronics Tamás, a társulat
művészeti vezetőjének koreográfiáiban. Élektra, Médeia, és a Trakhiszi nők
főhőse, Déianeira tetteinek és sorsának mozgatója, a bosszú. A bennük kialakuló
lelki folyamatok, valamint motivációik válnak a darabok központi témájává, mely
egyben kiváló lehetőség a táncosoknak az izgalmas karakterek megformálására.
Élektra
(Szophoklész
műve alapján)
Élektra:
Szarvas Krisztina
Oresztész:
Horváth M. Gergő
Klütaimnésztra:
Markovics Ágnes
Aigiszthosz:
Czár Gergely
Krüszothémisz:
Tóth Andrea
Tanító:
Tarnavölgyi Zoltán
Kar:
Csetényi Vencel, Finta Gábor, Májer Gábor
Díszlet-és
jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Fény:
Stadler Ferenc
Zene:
Thomas Adès: Asyla
(City
of Birmingham Symphony Orchestra – Sir Simon Rattle)
Koreográfus: Juronics Tamás
Szinopszis
Klütaimnésztra
szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkoltatja férjét, a Trójából hazatérő
királyt, Agamemnónt. Lányuk, Élektra kitaszítottként, szolgasorban él, egész
életét a gyásznak és a bosszúnak
szenteli, miközben visszavárja öccsét, Oresztészt, hogy bosszút álljon a
gyilkosokon. Húgát, Krüszothemiszt is megpróbálja bevonni tervébe, ám ő nem
érzi át indulatait anyjuk ellen. Élektra és anyja hasonlóan erős karaktere,
bosszúéhsége képtelenné teszi őket a megbékélésre. Ráadásul a nőiségét, anyai
öszteneit megélni nem tudó Élektra, féltékenységgel nézi anyja szeretői
viszonyát az apja trónját birtokló Aigiszthosszal. Oresztész halálhíre
tehetetlenné, elkeseredetté teszi Élektrát, míg anyjában az anyai fájdalom a
bosszútól való megmenekülés örömével keveredik. Oresztész azonban megérkezik,
Élektra pedig dühödt bosszúvágytól hajtva, ráveszi a szörnyű tettre:
Aigiszthosz, valamint saját anyjának meggyilkolására.
Élektra-komplexus
Élektra
"mitológiai elemektõl megfosztott" személyiségének alakulását a
szeretett apa hiánya s anyjához fûzõdõ ellenséges viszonya határozza meg.
Klütaimnésztra nem volt "elég jó anya"; Agamemnón rablás útján,
erõszakkal hozta õt a házába, miután megölte elsõ férjét és csecsemõjét.
Élektra elmondja, õ gondozta anyja helyett a kisgyermek Oresztészt, ugyanakkor
mindig is úgy érezte, anyja gyûlöli õt. Az anya korábban tragikus körülmények
között veszítette el legkedvesebb leánygyermekét, Íphigeneiát, aminek kettõs
hatása lehetett rá: egyrészt nem tudta szeretni az élõket, mintha rájuk
haragudott volna az elveszettért, másrészt gyûlöletét a gyilkos apáról áttolta
annak megmaradt gyermekeire (kivéve a behódoló Khrûszothemiszt). Élektra tehát
azért ellenséges Klütaimnésztrával, mert rossz anyának tartja, apa- és
férjgyilkost lát benne, aki a házasság tisztaságát is beszennyezte, a királyi
hatalomra is tör, és végül azért, mert irigyli anyjától az anyaságot, amely
neki nem adatik meg. Elhunyt apját viszont gyermeki módon idealizálja.
Ellenséges viszonyuk megakadályozza õt az anyjával való azonosulásban, így a
megfelelõ nõi szerepmodellt nem képes elsajátítani. Élektra menekül a nõiség
elõl, személyisége nélkülöz minden nõiességet, magát csökkent értékûnek,
cselekvésre alkalmatlannak tartja, ezért passzívan alárendeli magát a
férfierõnek, maga elé helyezve Oresztészt, tõle várva a megoldást. Elhúzódó
gyásza és ellenséges nõi magatartása mögé rejti a férfierõ és aktivitás iránti
irigységét is. Mindez infantilis rögzítettségben tartja megölt apjával, így
nincs mód az "Elektra-komplexus" feloldására. Élektra tehát −
lélektani értelmezés szerint − mintegy sûrítve magában hordozza a lányok elõtt
álló feladatot, a komplex nõi szerepmodell és a saját értékek megtalálását. Ha
Élektrára, a nõre tekintünk, láthatjuk, hogy személyisége esszenciálisan
hordozza magában mindazokat a sajátosságokat, amelyeket a modern pszichológia
tud a nőiség alakulásáról és buktatóiról.
Agárdiné
Malek Zsuzsanna
pszichológus (2007)
Médeia
agóniája
(Euripidész
műve nyomán)
Szinopszis
Ahelyett, hogy Eurüpidész Medea narratívájának mítoszát
követném, megelőlegeztem magamnak azt a szabadságot, hogy elképzeljem: hogyan
érezhette magát Médeia, miután férje hűtlenségének megbosszulásaképp mindkét
gyermeküket megölte. Azt tűztem ki célul,
hogy Médeia testén keresztül ábrázoljam a szörnyű gyilkosságaira adott
fizikai és érzelmi reakcióit. A Médeia
agóniája című darabban a tragikus érzetet sokkal inkább a táncosok teste
közvetíti, nem feltétlenül a narratíva linearitása. A test a nyelv (és egyúttal
Eurüpidész) által éli meg és szenvedi el az őrjítő fájdalmat, pánikot,
veszteséget és fragmentációt, amit Médeia érezhetett fiai meggyilkolását
követően. Mivel Arisztotelész értelmezésében a tragédia sokkal inkább folyamat, mint
statikus szituáció, arra a következtetésre kell jutnom, hogy a Médeia agóniája nem egy tragédiát
ábrázol, hanem Medeia belső énjének képzeletbeli látképét, melyben a múlt,
jelen és jövő egy rémálomszerű örök jelenné konvergálódik.
Pedro Goucha Gomes
A portugál Pedro Goucha Gomes táncos tanulmányait a
Portugál Nemzeti Tánciskolánál kezdte 9 éves korában, majd a Torontói Nemzeti
Balett Iskolát végezte el Kanadában. Profi táncosként olyan
egyesületekkel dolgozott mint a Stuttgart Balett, a Deutsche Oper Berlin, a
Compania Nacional de Danza társulatban Nacho Duato vezetése alatt táncolt,
legutóbb pedig a Nederlands Dans
Theater-1-ben Jiri Kylian-nel dolgozott együtt. A felsorolt társulatokkal való
közös munkája idején egyre inkább kezdte foglalkoztatni a koreografálás.
2006-ban néhány rövidebb darab után abbahagyta a táncot, hogy teljes erővel a
koreografálásra koncentrálhasson. Azóta
a Korzo Színház koreográfusaként működött Hollandiában. Más társulatok mellett a filmek számára is koreografált (Carlos Saura), legutóbb kreatív
együttműködést épített fel művészekkel, akikkel olyan óriási installációkat
készítettek, melyek mindegyikében kritikus szerephez jut a test.
Koreográfusi munkája mellett tánctársulatoknál és
iskoláknál is tanít Európa-szerte, Japánban és az Egyesült Államokban. Jelenleg
Nagy-Britanniában tanul művészettörténetet.
Táncolják:
Zsadon
Flóra, Fehér Laura, Csetényi Vencel, Czár Gergely, Horváth M. Gergő
Jelmeztervező:
Bianca Imelda Jeremias
Díszlet:
Pedro Goucha Gomes
Fény:
Stadler Ferenc
Zene:
montázs
Koreográfus:
Pedro Goucha Gomes
Trakhiszi
nők
(Szophoklész
műve alapján)
A darab
a női szerelem és féltékenység, a bosszú, csalás és megcsalatás tragédiája.
Szinopszis
Szophoklész
művének cselekménye szerint Héraklész felesége, Déianeira és a trakhiszi nők
otthon aggódva várják harcoló férjeiket. Déianeira szorongását fokozza, hogy
egy régi jóslat szerint Héraklész sokáig és boldogan élhet, ha egy bizonyos
napot szerencsésen túlél, s a darab épp ezen a napon játszódik. Héraklész
feldúlja Iólkosz városát, mert eszeveszetten megkívánta Eurütosz leányát,
Iolét, de Eurütosz megszégyenítőleg elutasította őt. A város lerombolása után a
hadizsákmánnyal együtt Iolét is hazaküldi. Déianeira fájdalmas féltékenységében
kísérletet tesz Héraklész visszahódítására: az egykor őt meggyalázni akaró,
Héraklész által megölt kentaur, Nesszosz vérébe mártott köpenyt ad férjének
azért, mert a haldokló Nesszosz azt mondta neki, hogy ezzel mindig
biztosíthatja férje szerelmét. A köpeny ehelyett rettenetes kínokat okoz
Héraklésznek, aki gyötrelmek között meghal. Déianeira nem bírja elviselni szörnyű tettének fájdalmát.
Déianeira:
Zsadon Flóra
Héraklész:
Finta Gábor
Iolé:
Hajszán Kitti
Trakhiszi
nők kara: Fehér Laura, Hortobágyi Brigitta, Markovics Ágnes, Szarvas Krisztina,
Tóth Andrea
Díszlet-és
jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Fény:
Stadler Ferenc
Zene:
Thomas Adès: Tevot (Berliner Philharmoniker – Sir Simon Rattle)
Koreográfus:
Juronics Tamás
2011. november 25.
